Amikor a szerkesztőségi levlistán elhatároztuk, hogy csinálunk egy levélbeküldős blogot, még nem sejtettem, hogy az én öreg, valaha szebb napokat látott francia autómmal kezdünk. Tanulságot senki ne várjon, az nincs. Van viszont szívás, ami egy öreg autónál nem ritka. Lássuk a medvét!

Francia autót venni nem gyötrelem, és nem maga a pokol. Talán csak az első lépés a kapuja felé. A történet 2007-ben kezdődött, akkor ment el a családtól a csodálatos Fiat Uno tizennyolc év hű szolgálat után, 21 évesen. Borzasztóan hiányzott, gyakorlatilag azon tanultam meg vezetni, minden mozdulatát pontosan ismertem, akkor is tudtam vele közlekedni, mikor már senki más nem.

Egyre jobban kellett egy saját autó, így 2008 elején meggondolatlanul vásároltam egy Renault R19-et. 1.4-es Energy-motor, kevés rozsda, fapad a köbön. Tudtam, hogy lesz vele nyűg, de legalább az alkatrészek olcsók, vagyis nem horror árban mérik őket. Teljes fékfelújítás rögtön az elején, hogy legalább megállni lehessen vele rendesen.

Kapott friss műszakit, majd használtam, de kezdett zavarni, hogy hidegen nehezen indul (2009 ősze), rángat, gázadásra megtorpan. Miután kicsit bemelegedett, már nem volt semmi baj, meg se nyekkent, utána is borzasztó könnyen indult, tehát a gond csak hidegen jelentkezett.

Ó, gyertyák, hát persze, azokat nem is cseréltük. Sietve lecseréltük őket, az üzemanyagszűrőt is, meg persze a légszűrőt, ez a dolgok rendje. Még mindig nem jó. Lehet, hogy nem kap anyagot? AC pumpa lenne? Nos, nem az volt, öt nap állás után spriccelt a benzin a csőből. Oké, de akkor mi? Alapjárati motor rendben, szépen dolgozik. Két szerelő is átnézte, egyikük se talált semmit, azaz egy gyújtáselosztó-fedelet kellett cserélni, de az filléres tétel, és nem volt összefüggésben a hidegindítási problémával.

Aztán a szerelő, aki rendesen átnézte a kocsit, annyit mondott a telefonba, hogy:

Fojtószelep-potméter.

Ó. Sejtettem én, hogy valami ilyesmi lesz. Az autó központi injektoros, nem bonyolult szerkezet, de Bosch. Egy francia autóban. Ezért féltem én, és nem alaptalanul. Az egyik láb leszakadt a fojtószelep-potméterről, utángyártottban valószínűleg nincs, a gyári 160 000 forint lenne, ha lehetne kapni. Persze nem vennék. Ennyiért nem. Lepapírozva is kijön belőle másfél, de inkább két motorcsere. Prokee rögtön segített volna, de nem tudott. A franciák három gyártóval csináltattak pillangószelepet, ez jellemző rájuk. Egyik sem kompatibilis a másikkal. Ez pláne jellemző rájuk. Térdre, kezdődik a szopás.

Prokee még bíztatott, hogy elérhető az utángyártott, ráadásul nem is drága, talán tízezer környékén ígérte. Mondom a számot, nincs. Én nem lepődtem meg, még akkor sem, amikor közölte, hogy a többi fajtához tudna alkatrészt hozatni, ehhez épp nem. Pech gehabt.

Akkor bontsunk, nem nagy az ország, elég sok az elhullott R19-es, nem lehet olyan nehéz szerezni, gondoltam én naivan. Pedig nehéz, sőt, lehetetlen. A környéken nincs, egyáltalán. Ezt onnan tudom, hogy száz kilométeres körzetben minden bontót felhívtam.

A Volvo 440-ből is ismert 1.7-es Renault-motorhoz rengeteg alkatrész van, egy tehervagont is meg lehetne rakni motoralkatrészekkel és komplett motorokkal. Jött a szuper ötlet, motorcsere. Nem ettem meszet, papír nélkül nem teszek bele egy másik motort. Körbeleveleztem az ország összes Renault bontóját, nincs. Akik nem válaszoltak, azokat felhívtam. Tisztában voltam vele, hogy senki nem fog nekem potmétert eladni, komplett pillangószelepet kerestem. Egy helyen sikerült találni, Budapesten, legalábbis a tulajdonos szerint van ilyesmi náluk. Köszi, de csak biztosra megyek, mind hasonlít, csak a csatlakozóban van különbség, simán össze lehet rakni a többi pillangószeleppel is az autót, de ha nem stimmel, azzal nem vagyok előrébb. Közben több barátom is mondta, hogy ne szarozzak vele, dobjak rá egy dupla Weber karburátort, azzal nincs szívás. Remek tipp, de nem tuningolok, pláne visszafele nem.

A bándi bontóban a 8-as út mellett találtak egy hasonlót, jártam már náluk korábban, tudtam, hogy korrekt csapat, írtak is nekem garanciapapírt, ha nem jó, vigyem vissza, rögtön visszafizetik az árát. Feltettem, sajnos csak három stekkeres volt, nekem pedig olyan kell, amin négy van. Azért ráindítottam, csodák csodája, a kocsi elindult, sikerült csinálni rá egy F1-es autókon megszokott alapjáratot. Ennél a gyári is jobb, gyorsan vissza is tettem. Ráadásul a kocsi így is nehezen indult, lehet, hogy nem is ez a baja, hanem más hidegindítási probléma, amire még senki nem jött rá.

Most ott tart a dolog, hogy próbálok szerezni hozzá egy bontott fojtószelepházat, olyat, ami jó is hozzá. Ha azzal sem indul hidegen, akkor más lesz a baja. Ezt az elméletemet támasztja alá, hogy az autós boltokban kapható motorindító spray használatával a kocsi első tekerésre bepöccen, igaz, utána is játszani kell a gázzal, amíg egy picit bemelegszik, különben lefullad.

Nem támogatom az ilyen csodaszerek használatát, nem is akartam játszani vele, de tartunk otthon az ötven éves traktorunk téli indításához, így gondoltam bedobom az autóba, talán nem árt. Kénytelen is voltam, hiszen egy, a mínusz tízben eltöltött éjszaka után (az autó mindig fűtött garázsban áll) a sok indítózástól az akkumulátor igencsak padlóra került, tudtam, hogy van egy dobásom, és vége, tologathatom napestig. Fújtam, indult. Az akksi kicsit felszívta magát, amíg melegedett a kocsi, így tudtam menni a dolgomra. Azóta a spray-t a kocsiban tartom végszükség esetére. Közben vettem rá egy 45 mm-es előmelegítő csövet az előző, mindig lecsúszó 50-es helyett. Valamit segített ugyan a helyzeten, de nem ez a baja.

Külön Renault gurut még nem találtam, azaz Csiky ajánlotta egy kollégáját, aki Csornán dolgozik, az innen laza 120 kilométer. Közben gyűjtöm az ötleteket, túrom az internetet, szerelőkkel és barátokkal egyeztetek, hátha hallok valamit, ami még nem jutott eszembe, esetleg nem lett átnézve. Az autó egyáltalán nem használhatatlan, működik, elindul, üzembiztos, de idegesít a dolog, hiszen lehetne jó is, és akkor végre bezzegezhetnék azoknak, akik folyamatosan szidják a francia autókat. Így csak a szemlesütve rágom a szám szélét, és próbálom elterelni a beszélgetést más irányba. Nagyszerű téma ilyenkor a japán autó, a megbízhatóság szimbóluma, de sajnos hamar előkerül a Nissan, és az átkozott franciák, akik meggyalázták a nippon csodát. Hülye franciák, ez is a ti hibátok.